A hóhér középkori ábrázolásaiban állandó elem az arcot fedő csuklya. A halálos ítélet végrehajtója a társadalom szempontjából nélkülözhetetlen feladatot látott el. Ám ez a munka egyben elborzasztó is volt: eltakarták az arcát annak, aki végezte. Szerep és személy élesen elvált: a hóhér nem adta személyiségét a kivégzéshez, amelyről nem ő, hanem mások döntöttek a rendszer képviseletében – személytelen, arc nélküli profiként jelent meg.

A rendőr legtöbbször arcát vállalva szolgálja és védi a társadalmat (szerep és személyiség harmóniában van); fenntartja rendjét, érvényt szerez a szabályoknak. Kitüntetett szerepét akkor láthatja el, ha mindenki számára megkülönböztethető: kék-fehérre festett autóból száll ki, egyenruhát visel, szolgálati igazolványa van. Miközben a rendőr szerepét játssza, természetes, hogy szembe kerül egyes csoportokkal: ezek általában a bűnözők. Ilyenkor szükség lehet személyiségének védelmére is, egészen egyszerűen azért, mert egyébként személyesen rajta, vagy családján állhatnának bosszút. Nehezebb a helyzet, ha a másik oldalon nem bűnözők állnak: ha az intézkedések elszenvedői pl. politikai véleményüket nyilvánítók; jogszerűen, vagy akár jogszerűtlenül tüntetők; civilek, akik polgári engedetlenséggel élnek általuk jónak vélt célok érdekében. Ezen utóbbi esetekben a szerep és a személy elválik: lehet, hogy a rendőr személyesen egyetért a tüntetők ügyével; ám a hierarchikus szervezetben, amelynek tagja, csupán a szerep érvényesülhet. Arcát eltakarják.